Alapvetően négy elemi tényező határozza meg, hogy milyen lesz a poharunkba kerülő bor. Ezek változékonysága, minőségbeli eltérései nemcsak megkülönböztetik egymástól, és egyedivé teszik a borokat, hanem meghatározzák azok élvezeti értékét is.

A borok legszembetűnőbb azonosítóit mindenki ismeri. Az egyik ilyen a szőlőfajta, a másik az évjárat. A szőlő minőségét leginkább a napsütés mértéke, az eső mennyisége, tehát az időjárás határozza meg. Jó alapanyag nélkül nincsen jó bor, s lehet akármennyire képzett és gondos a szőlősgazda, a végül természet dönt arról, hogy az adott évjáratban milyen borok fognak születni. A borokat ezért kell évjáratok szerint megkülönböztetni: az évszám azonosító és jelzés is arról, hogy milyen borra számíthatunk a palackban.

A szőlősgazda és a borász a tőkék elültetésétől a szüreten át a palackozásig jelen van a szőlő borrá válásának folyamatánál. Irányítanak, segítenek, és szükség esetén beavatkoznak. Az alapos ismeret birtokában korrekt borokat könnyű készíteni. De a nagy klasszisokhoz már szükséges a magas fokú szakértelem és a tehetség – és a szerencse.

A terroir (az éghajlat és a talaj, tehát a termőhely) jelentősége az 1960-as években nőtt meg. Franciaországban ekkor kezdődtek el azok a komolyabb vizsgálatok, melyek során tudományosan támasztották alá, hogy milyen nagy szerepe van egy-egy bor életében a termőhelynek. A terroir ismertetőjegy, az egyedi, sajátos tulajdonságokkal (mikroklíma, talaj, stb.) rendelkező termőhelyet jelöli. A terroir területe változhat, jelölhet egy egész borvidéket, vagy akár egyetlen dűlőt csak.